Nikon Imaging | Magyarország | Európa

Kirill Umrikhin

Sport és kaland

Lehet, hogy sablonosan hangzik, de az ilyen fotós kirándulásokon fel kell készülnöd a váratlanra is. Extrém sportokat, rendkívüli textúrájú tájakat, falusi emberek portréit és ritka vadvilágot volt lehetőségem fényképezni. Előre ki kell gondolnom, hogy milyen felszerelésre lesz szükségem az egyes helyzetekben, hogy megörökíthessem a varázslatos tovatűnő pillanatokat.

Kirill Umrikhin a távoli Parancsnok-szigetekre utazik, hogy felfedezze egy végtelen óceán által körülölelt „elveszett világ” vulkanikus tájait és vadvilágát.



K.: Miért a Parancsnok-szigeteket választotta különleges projektje színhelyének?

Kalandvággyal a véremben születtem, ezért amikor lehetőséget kaptam egy álomprojektem megvalósítására, tudtam, hogy egy civilizációtól távol eső helyet akarok felkeresni, amelyről kevesen tudnak, illetve kevesen látogattak meg eddig. A módszerem egyszerű volt; megnyitottam a Google Térkép alkalmazást, és a műholdkép segítségével fedeztem fel új helyeket, amelyek létezéséről addig fogalmam sem volt. Kiszúrtam egy kopár, fák nélküli, ritkán lakott szigetcsoportot a Bering-tengeren, nagyjából 100 mérföldre a Kamcsatka-félszigettől, Oroszország távol-keleti részén - egy felfedezésre váró, elfeledett világot.

Három dolog érdekelt a helyszínnel kapcsolatban. Az első a története volt – a szigeteket Vitus Bering parancsnok fedezte fel, aki hajótörést szenvedett a lakatlan Bering-szigeten 1741-ben. 1825-ben az Orosz-amerikai Társaság aleutokat telepített át a szigetre, hogy fellendítse a sziget fókakereskedelmét. Jelenleg a sziget lakosságának kétharmada orosz, egyharmada aleut, és a szigeten már csak két személy beszéli a Mednyj aleut nyelvet. A második a vadvilága. A szigetek menedékül szolgálnak a vadon élő állatok számára, és számos ritka fajnak adnak otthont, köztük nagyjából 350 000 fókának – a világon megtalálható teljes populáció egyötödének. Végül pedig az akciósportok lehetősége vonzott – még senki sem szörfölt vagy sárkányszörfölt itt, ezért lehetőségem nyílt a fényképezés és a kalandvágyam új szintjének felfedezésére és megélésére. Valami olyat örökíthettem meg, amit előttem még senki.

K.: Mennyi tervezéssel jár egy ilyen út megvalósítása?

Nagyszerű dolog, ha egy távoli, felfedezetlen helyszínt találsz, de ez azt is jelenti, hogy kevés információ áll rendelkezésre, így a tervezés meglehetősen nehéz volt. Előzetesen felvettem a kapcsolatot helyi utazási tanácsadókkal és a Parancsnok-szigeteki természetvédelmi rezervátummal, hogy a lehető legtöbb információhoz jussak, de mindenki, akivel beszéltem azt mondta, hogy a tervem komoly kihívást fog jelenteni. Míg másokat ez elbátortalaníthat, bennem csak megerősítette a szándékot a helyszín felkeresésére! A Parancsnok-szigetekről kevés kép áll rendelkezésre, ezért szinte semmi információnk nem volt a tájról, illetve arról, hogy a vizek mennyire lesznek alkalmasak a vitorlás jacht számára, amellyel a szigeteket megközelíteni terveztük. Sok tekintetben vakon indultunk neki, de ez nem riasztott el attól, hogy belevágjunk az expedíciónkba, és többet tudjunk meg a sziget lakosairól, vadvilágáról és tájairól.

Mindehhez természetesen egy hajóra volt szükségünk, ezért felvettem a kapcsolatot egy kamcsatkai kapitánnyal, aki korábban már négyszer látogatott el a szigetekre. Az egyik útja során az extrém időjárási viszonyok miatt leszakadt a horgonya, és megsemmisült a hajója; ennek ellenére készen állt visszatérni, és folytatni a felfedezést. Összesen hétfős legénységünk volt, mindenki tele lelkesedéssel (és legalább ugyanannyi aggodalommal) az előttünk álló út miatt.

K.: Milyen kihívásokkal szembesült az út során?

A Parancsnok-szigeteket évente csak 10 napnyi napsütés éri, és gyakran erős viharok alakulnak ki. Az időjárás tehát rendkívül szeszélyes – az egyik percben élvezed a napsütést, majd mielőtt észbe kaphatnál, özönvízszerű esőben találod magad, így nem tudhattuk, hogy mire számítsunk, amikor megérkeztünk. Különleges szerencsénk volt azonban az utunkon. A helyiek szerint emberemlékezet óta ez volt a legjobb nyár.

Miután az időjárás valamelyest nekünk kedvezett, más – talán még váratlanabb – kihívások adódtak. Az életkörülmények kemények voltak – a hajón rendkívül hideg volt, és legtöbbünk az út során tengeribetegségtől szenvedett. A másik probléma a sziget lenyűgöző állatvilágának megközelítése volt. A hajóról fotózás bonyolult, mert vigyáznod kell, hogy ne tegyél kárt a berendezésedben, miközben igyekszel a fényképezőgépet a lehetőségek szerint mozdulatlanul tartani. Ugyanakkor a fotózni kívánt teremtmény kegyeire kell bíznod magad – nem tervezheted meg, hogy feléd nézzen egy fóka, vagy közel repüljön el hozzád egy madár. Rengeteg időre, türelemre és strapabíró felszerelésre volt szükség, de elégedett voltam a képekkel, amiket sikerült készítenem.

K.: Melyik volt számodra az út kedvenc pillanata?

Egyértelműen az, amikor egy bálnaraj útját kereszteztük. Nagyjából 20 úszott el alattunk a vízben. Igazi „csípj meg, mert álmodom” pillanat volt ez. A Nikon D850 fényképezőgépemmel felfegyverkezve követtem őket egy darabig, hátha megörökíthetem, ahogy a felszínre törnek, de sajnos a víz alatt maradtak. Az emberekkel ellentétben a bálnákat nem kérheted meg, hogy ugorjanak, így azzal kell dolgoznod, amid van.

Egy másik fantasztikus pillanat volt, amikor a fókák fotózásakor (a vízálló házba bújtatott Nikon D850 fényképezőgépemmel felszerelve) velük együtt a vízbe merültem. Több százan voltak körülöttem – ijesztő, de lenyűgöző élmény volt!

K.: Milyen tapasztalatokat szereztél a projektből?

Lehet, hogy sablonosan hangzik, de az ilyen fotós kirándulásokon fel kell készülnöd a váratlanra is. Korlátozott időt tölthettünk csak a szigeteken, és a környezet nagyon meg tudta nehezíteni a dolgunkat. Például a hajóút három napig tartott a várt egy nap helyett, de eközben láttuk meg a bálnákat, ami teljesen megváltoztatta az utunkat! Bár úgy terveztem, hogy az utam során az extrém sportokra és a szörfözésre fogok koncentrálni, azonban ennél valami sokkal érdekesebbre bukkantam – az objektíven keresztül egy elveszett világot fedezhettem fel, lenyűgöző emberekkel és különleges állatokkal. Az emberek és a vadvilág fotózása a fényképezés olyan oldalára nyitotta fel a szemem, amelyre korábban sosem összpontosítottam. Szeretnék visszatérni, és több képet készíteni a három sziget körül élő bálnákról és kardszárnyú delfinekről.

K.: Milyen felszerelést használt az útja során?

A Nikon D5, a Nikon D850 és az új Z 7 tükör nélküli rendszer gondoskodott róla, hogy minden felvételhez és helyzethez megfelelő fényképezőgépváz álljon rendelkezésemre. Nem meglepő, hogy a megbízható D5 fényképezőgépem tökéletes volt az extrém sárkányszörfös felvételekhez – tapasztalataim szerint ez a fényképezőgép elpusztíthatatlan, 153 élességpontjának és 99 kereszt típusú érzékelőjének köszönhetően pedig minden felvételkészítési sebességgel lépést tud tartani.

A Nikon D850 45,4 megapixeles képminőségét választottam a vadvilág fotózásához. Tulajdonképpen a vízfelszín alatt és felett is egy víz alatti fényképezőgép védő segítségével örökítettem meg az állatok érzelmeit és részleteit. Nem sok minden van, amire ez a fényképezőgép ne lenne képes.

Ez volt az első alkalom, hogy igazán kipróbálhattam az új, tükör nélküli Z 7 rendszert, és azt kell, hogy mondjam, a DSL-R fényképezőgépekhez hasonló ergonómiájának köszönhetően nagyon egyszerű volt a használata. Könnyű, halk, és a képminőség lenyűgöző mind a kisebb részletek, mind a távolabbi felvételek esetében. ISO-képességei tulajdonképpen ugyanolyan jók, mint a Nikon D850 fényképezőgépé, ami nem gondoltam, hogy lehetséges! 

Objektívek tekintetében halszemoptikák (az AF Fisheye-Nikkor 16mm f/2.8D és az AF-S FISHEYE NIKKOR 8-15mm f/3.5-4.5E ED), zoomobjektívek (AF-S NIKKOR 24-70mm f/2.8G ED és AF-S NIKKOR 70-200mm f/2.8E FL ED VR) és fix objektívek (AF-S NIKKOR 35mm f/1.4G) választékát, valamint az új NIKKOR Z 24-70mm f/4 S objektívet vittem magammal, ami fantasztikus teljesítményt nyújtott. Az általánosan használt objektívem azonban mindig az AF-S NIKKOR 400mm f/2.8E FL ED VR – egyszerűen sohasem hagy cserben.

K.: Milyen tanácsot adna a többi fotósnak, akik hasonló projektbe szeretnének kezdeni?

A megfelelő tervezés, időzítés és felszerelés a siker kulcsa. Amennyire lehet, előre felkészültünk, és gondoskodtunk róla, hogy minden időjárási feltétel esetére rendelkezzünk megfelelő fényképezőgéppel és objektívvel. A rugalmasság is fontos – hiába van egy elképzelésed arról, hogyan fognak alakulni az események, amikor a világ hasonló ismeretlen részén dolgozol, a természet és a vadvilág fogja meghatározni az utadat – ez az ő felségterületük, ezért az ő szabályaik szerint kell dolgoznod.

K.: Mit jelent Önnek, hogy megvalósíthatott egy ilyen projektet a Nikonnal?

Ez volt álmaim utazása, és megtisztelve érzem magam, hogy lehetőséget kaptam a megvalósítására egy olyan márkától, amely a karrierem minden lépésénél velem volt. Nem csak fotósként, de utazóként, projektmenedzserként és atlétaként is a határaimat feszegettem. Köszönetet szeretnék mondani a csapatomnak, akiknek köszönhetően az út még jobb élmény lett, mint amit remélhettem volna – a szívósságuk, eltökéltségük és tapasztalatuk nélkül a történet teljesen máshogy alakult volna!

Találkozzon a többi Nikon-nagykövettel