Nikon Imaging | Magyarország | Európa

Kadir hat nagyvárost – köztük Jakartát, Tokiót és Săo Paulót – meglátogatva dokumentálja azokat a módszereket, amelyekkel az országok a hulladékot kezelik. A környezetvédelmi problémák már sok éve közel állnak Kadir szívéhez. A Nikon büszke arra, hogy támogathatja Kadir további felfedezéseit ebben a fontos témában.

Kérdés: Mi ösztönzött arra, hogy a globális hulladékproblémát állítsd különleges Nikon-projekted középpontjába?

Az egyik korábbi projektemen dolgozva – amely a klímaváltozás hatását, ezen belül is a tengerek szintemelkedését vizsgálta – különösen aggasztónak találtam, hogy mennyi hulladékot látni a kis szigeteken és a tengerpartokon. Ez a látvány cselekvésre sarkallt. 

Manapság a hulladékkal kapcsolatos ismereteink globális szinten csak addig terjednek, hogy a szemetet zsákba helyezve kitesszük az utcára, ahol összegyűjtik, de sosem gondolunk bele, milyen utat jár be ezután, ahogy azt sem tudjuk, mekkora munkával és erőfeszítéssel jár az ártalmatlanítása. Érdekes volt nyomon követni, hogy mi történik a szemetünkkel, és megvizsgálni, hogy miként zajlik a helyes vagy éppen helytelen kezelése, illetve történik-e egyáltalán hulladékkezelés.

Kérdés: Szerinted világszinten miért jellemző ennyire a hulladékkal szembeni közömbös hozzáállás?

Hajlamosak vagyunk az érdeklődés legkisebb jelét se tanúsítani aziránt, hogy mi történik az általunk termelt szeméttel és hulladékkal. Szinte bármilyen, a szemétbe hajított hulladék ismét felhasználható vagy újra feldolgozható lenne, és már az is rémisztő, ha a puszta nagyságrendjét tekintjük az általunk produkált mennyiségnek – különösen a nyugati társadalmakban.

Az utam során felkeresett városok némelyikében már egyáltalán nincs hely, ami be tudná fogadni a hulladékot. A New Yorkhoz hasonló helyeken a hulladéklerakó telepek megteltek – így a város arra szorul, hogy exportálja a szemetét. Ugyanez okoz problémát Jakartában is, ahol szó szerint kitették a megtelt táblát: nincs több hely a termelt hulladék kezelésére, ezért továbbra is a világ legnagyobb hulladéklerakójába próbálják beszorítani a város szemetét. Ugyanakkor Tokióban – amely nem utolsósorban a világ legnagyobb városa – csaknem mindent újra feldolgoznak; tanulhatnánk a példájukból.

Kérdés: Miért éppen ezeket az országokat választottad?

A projekt fontos eleme az volt, hogy globális megvilágításban örökítsem meg a hulladékproblémát. Ezért került be a helyszínek közé Jakarta és Tokió Ázsiában, Săo Paulo és New York az amerikai kontinensen, Lagos Afrikában és Amszterdam Európában.

Lenyűgöző és sokatmondó azt látni, hogy milyen eltéréseket mutat ez a probléma az egyes országokban, illetve a különböző kontinenseken. Ráadásul segít átfogó képet adni. A világ összes városa közül például New York termeli a legtöbb hulladékot – kétszer annyit, mint a képzeletbeli dobogó második helyezettje, Mexikóváros. Ennek ellenére szemernyi érdeklődést sem mutat saját pusztító magatartása iránt, ami ahhoz vezetett, hogy kénytelen exportálni hulladékát, hogy a kezelését másutt végezzék el. A másik véglet a rendelkezésére álló igencsak korlátozott erőforrások újrahasznosítása terén rendkívül jól teljesítő Japán, a hulladék megfelelő kezelésében a többi városnak számos szempontból valódi példát mutatni képes ország.

Ez a tág helyszínválasztás nyújtotta az egyetlen módot arra, hogy egyensúlyba kerüljön a feladat azonosítása és a megoldás bemutatására tett kísérlet, hogy az emberek ennek hatására tényleg kétszer meggondolják, hogyan viszonyulnak a hulladékhoz.

Kérdés: Mi jelentette közben a legnagyobb kihívást?

A bejutás nem volt egyszerű – gyakran kellett együttműködnöm vállalatokkal, és meggyőznöm őket, hogy biztosítsák a bejutást a hulladékkezelő létesítményekbe, hogy láthassam, miként végzik a feldolgozását. Ez hamar nehézkessé vált, különösen akkor, ha az adott cég nem jeleskedett a hulladék megfelelő kezelésében. New York meglehetősen körülményesnek bizonyult ebből a szempontból, hiszen a város hulladékkezelése teljes egészében magánkézben van, rengeteg különböző szervezet érintett benne, amelyeknek mind engedélyezniük kell a belépést. Szerencsére minden városban volt egy-egy rátermett helyi mindenesem/ügyintézőm, aki szükség esetén a segítségemre sietett ezügyben.

Újabb kihívást jelentett a vizuális egyensúly eltalálása. A hulladék az ami, és a legtöbb esetben mindenütt pontosan ugyanúgy fest. Az volt tehát a kérdés, hogy miként adhatom át a projektem üzenetét úgy, hogy közben minden képem biztosan érdekes és változatos legyen. Ez sok fejtörést okozott nekem. Meggyőződésem, hogy a városok és lakóik egyéni vonásainak köszönhetően sikerült megvalósítanom a célomat.

Kérdés: Hogyan végzed az ehhez hasonló projektek háttérkutatását?

Mielőtt nekiállnék egy projektnek, ráveszem magamat annak a leírására, hogy mi a célom, mit szeretnék elmondani – megfogalmazom az üzeneteimet és az elkészítendő munkát. Ennél a projektnél azt is alaposan fontolóra kellett vennem, hogy milyen városokba látogatok el, és hogyan fogom bejárni őket. Legalább hathavi kutatásomba került, hogy elkezdhessek fotózni, ráadásul azt is el kellett intéznem, hogy mindenhol akadjon helyi segítőm, aki gondoskodik arról, hogy biztonságosan és céltudatosan közlekedhessek a városban.

Kérdés: Milyen tényezők befolyásolták a felszerelésed kiválasztását?

A legfontosabb a megbízhatóság volt: a Nikon-felszerelések még sosem hagytak cserben. A körülmények meglehetősen kemények voltak, főként a levegő nagy páratartalma miatt a Jakartához hasonló helyeken; ezért biztosan kellett tudnom, hogy a fényképezőgépvázak és az objektívek is állják a sarat.

Emellett diszkrétnek is kellett lennem. Nem hordok magammal sok felszerelést – általában két fényképezőgépváz és három objektív van nálam. Ez segített beolvadnom a környezetbe, ahelyett, hogy egy rakás profi fotófelszereléssel sétáltam volna látványosan körbe például Lagos egyik hulladéklerakó telepén.

A D810 a kedvenc fényképezőgépem; fantasztikus videókészítési képességekkel rendelkezik, a 36 megapixel pedig páratlan képminőséget nyújt. A Df szintén hasznos, tekintve, hogy milyen könnyű és jól hordozható. Ami az objektíveket illeti, az AF-S Zoom-Nikkor 17-35mm f/2.8D IF-ED, az AF-S NIKKOR 35mm f/1.4G és az AF Nikkor 50mm f/1.8D típusokat használtam.

Kérdés: Melyik volt az út legemlékezetesebb/legnagyobb hatású pillanata?

Akkor történt, amikor éppen Lagosban voltam. Tény, hogy szeretem azt a várost, de akkor is meglepetést okozott, hogy a hulladéklerakójuk viszonylag milyen jól szervezettnek mondható. A hulladéklerakó kollektívája – a különféle anyagokat szétválogató dolgozók – nélkül ez a kissé apokaliptikus város már rég belefulladt volna a saját hulladékába.

Úgy vélem, mindannyian olvastunk már a világszerte jelentkező hulladékproblémáról, de amikor a megfelelő képanyagon keresztül tekintünk rá, valóban átérezhetjük a probléma roppant kiterjedését.

Kérdés: Milyen tanácsot adnál a fényképészeknek?

A legfontosabb jó tanács, amit adhatok, hogy őrizzék meg a kíváncsiságukat – hiszen ha elveszítik érdeklődésüket, csak nagy nehézségek árán tudják fenntartani munkáik friss, izgalmas jellegét.

Azt hiszem, ezenkívül az utazási szenvedély is elengedhetetlen, ahogy azt is tudni kell, hol lesz szükségük külső támogatásra. Abban a szerencsében volt részem, hogy olyan helyeken járhattam, amelyek a világ legérdekesebb városai közé tartoznak, de nem lettem volna minderre képes, ha utamon nem kísérnek végig a megfelelő, segítőkész helybéliek. Véleményem szerint ez éppen olyan fontos, mint a megfelelő felszerelés.

Kérdés: Mit jelent számodra, hogy a Nikon nagykövete lehetsz, és egy ilyen projekten dolgozhatsz?

Igazi megtiszteltetés, hogy megoszthatom a tudásomat és a fényképészet szenvedélyes szeretetét az ifjabb nemzedékekkel – mindezt pedig a Nikon segítségével és támogatásával tenni igazi kiváltság számomra. A cég által gyártott felszerelés pályafutásom minden állomásánál velem volt.

Ami ezt a projektet illeti, remélem, ha felhívjuk a figyelmet a hulladék problémakörére és kezelése módjára, azzal arra ösztönözzük az embereket, hogy alaposan átgondolják és gondosan mérlegeljék az általuk termelt hulladék kezelésének módját is. Fel kell ismernünk, hogy tetteink milyen szélesebb körű hatást gyakorolnak bolygónk jövőjére.