Tanuljon a fényképezésről & Olvasson bele cikkeinkbe

Talán nem is tudatosul Önben, de kompozícióval kapcsolatos döntéseket hoz meg minden egyes alkalommal, amikor a szeméhez emeli a fényképezőgépet. Röviden fogalmazva: a kompozíció az a módszer, amelyet az elkészítendő kép komponálásakor alkalmaz. Sok olyan könyv született már, amelyek a kompozícióval foglalkoznak. Valószínűtlen, hogy bármely két ember ugyanúgy komponálna meg egy jelenetet, de léteznek olyan általános irányelvek, amelyekkel a fényképek érdekesebbé és látványosabbá tehetők.

A harmadolás szabálya

A harmadolás szabálya segít olyan módon bemutatni a témát, amellyel a legjobb hatás érhető el.

Amikor átnéz a keresőn, vagy a fényképezőgép LCD-képernyőjére pillant, segítséget ad, ha a jeleneten elképzeli a klasszikus amőba játékból ismerős rácsot. A rács a látható területre vetített négy vonal segítségével kilenc részre osztja a képet.

Egyes Nikon fényképezőgépek esetében van is olyan menüpont, amely lehetővé teszi a rácsvonalak megjelenítését a keresőben (vagy a képernyőn). Ezek a rácsvonalak a kép komponálásához nyújtanak segítséget; az elkészített képen nem jelennek meg.

A négy vonal metszéspontjaira kell odafigyelni. A harmadolás szabály alapján érdemes a kompozíció legfontosabb elemeit ezen metszéspontokba helyezni. Ez végül energikusabb és érdekesebb képet eredményez.

A témának nem kell közvetlenül egy metszésponton elhelyezkednie. A lényeg, hogy közel legyen hozzá, ezzel biztosítható a kép dinamikus és jól komponált megjelenése. Próbáljon ki néhány különböző kompozíciót, hogy megtalálja azt, amelyik a legjobban tetszik.

Ezek a rácsvonalak továbbá segítenek a fényképen a horizontvonalat vízszintesen, a függőleges elemeket pedig egyenesen tartani.

A horizontvonal elhelyezése a kompozícióban

A legtöbb kép jobb hatást kelt, ha horizont a kép közepe fölött vagy alatt helyezkedik el (nem pedig pontosan a középvonalon). Ez alól kivételt jelentenek a tükröződésről készült fényképek. Ebben az esetben jól működhet a horizont középre helyezése, mivel egyenlő elemeket hoz létre a kép felső és alsó részén – a jelenet felül, a tükröződés alul.

A téma hajoljon a kép belső része felé

Emberek és állatok fényképezésekor az a legjobb megoldás, ha a kép belső része felé néznek. Ha a képen történik valami, akkor hagyjon több helyet a kép azon oldalán, amely felé a cselekmény irányul. Ez természetesebb hatást biztosít, mozgás érzetét kelti a nézőben, és történettel ruházza fel a képet. Olyan módon helyezze el a témát, hogy a képen látható legnagyobb nyitott tér abba az irányba essen, amerre néz.

Vezetővonalak

Épületek vagy más erősen lineáris témák fényképezésekor olyan módon állítsa össze a képet, hogy az építészeti elemek végig vezessék a néző figyelmét a fényképen. Ezek a vezetővonalak lehetnek a kép fő témái, de arra is használhatók, hogy a fénykép egy adott területére – egy fontos fókuszpontra – irányítsák a néző figyelmét.

Az ívelt vonalak szintén érdekes kompozíciókra adnak lehetőséget. Segítik a néző figyelmét a kép különböző részeire irányítani. Az ívek jelenthetik a fő témát, vagy (ahogy a vezetővonalak esetében) használhatók a fókuszponti elemek hangsúlyozására is.

Minták és textúrák

Az ismétlődő mintákkal rendelkező témákról is lehet érdekes fényképeket készíteni. A természetben fellelhető vagy a mesterséges minták erős kompozíciót biztosíthatnak a kép számára. A minták felfedezéséhez tekintsen bele a jelenet elemeibe. Elképzelhető például, hogy lát egy láda almát, és nem is gondol rá többet, olyan szűk kompozíciót alkalmazva azonban, amelyben csak a gyümölcs szerepel, létrehozható a színek és formák egy ismétlődő mintája. Ezen túlmenően keressen eltéréseket is a mintában. Mi történne, ha a ládában található összes alma piros lenne, de valaki elhelyezett volna benne egy sárgát? Az eredmény egy ismétlődő minta lenne, amely egy helyen megtörik (a sárga almánál), és így kialakul egy erős fókuszpont.

A textúrák szintén előnyösek lehetnek. Kerüljön közelebb a témához akár zoomolással, akár makróobjektívet használva. Minták vagy textúrák fényképezésénél nem kell az egész témának látszódnia a képen. A textúrák lehetnek lágyak, mint egy madár tollai, vagy élesek, mint a lepattogzó festék vagy a farostok.

A képen látható halászcsónak rozsdásodó lepattogzott festése remek témát kínál a textúrára összpontosító fényképekhez. A halászcsónakot érő éles napfény láthatóvá teszi a textúra több réteg lepattogzó festékből és rozsdából álló szerkezetét.

Körültekintő odafigyelés

A legtöbb ember nem gondolkozik a kompozíción, amikor egy fényképre tekint, de azt képesek megállapítani, hogy kellemes látványt nyújt-e – még akkor is, ha nem tudják pontosan elmondani, hogy miért. A kompozíciós készségek fejlesztéséhez szánjon egy kis időt olyan személyek fényképeinek a tanulmányozására, akiknek elismeréssel tekint a munkájára. Figyelje meg, miként helyezik el a témáikat egy képen. Nézze meg, hogy milyen hátteret választottak. Milyen elemek láthatók a képen, és mik lehetnek azok, amelyek esetleg lemaradtak róla? Most nézzen át néhányat a saját fényképei közül, és gondolkozzon el azon, hogyan lehetett volna jobb képet készíteni a kompozíció módosításával.

Ezek az irányelvek csupán egy kiindulópontot jelentenek. Ne feledje, hogy minden szabályhoz tartozik kivétel. Ne féljen letérni a megszokott útról, ha így jobb fénykép készíthető.

A bemutatócikk és a képek Diane Berkenfeld hozzájárulásának köszönhetők.